A pikkelyes szárnyú rovarok, vagyis a lepkék (Lepidoptera), az ízeltlábúak törzsében feltételezés szerint a rovarok osztályának az egyik utolsóként kifejlődött rendje. Eddig mintegy 150.000 lepkefajt írtak le, a Kárpát-medencében 3500 faj jelenlétét mutatták ki. A lepkék rendjébe sorolt élőlényeknek a magyar nyelvben több általános megnevezése is előfordul: moly, lepke, pille és pillangó. A Magyarországon mintegy 40 lepkecsaládot képviselő faj legtöbbje parányi és törékeny, akad köztük nagy és kövér, és többnyire éjszaka repül. Ezeket a közbeszéd molynak vagy pillének nevezi. A lepke és a pillangó szavainkat inkább a nappal repülő színpompás és kecses fajokra tartja fent. De amíg a szaknyelv a moly és a pille szavakat fenntartja a parányi méretű fajokra, addig a lepke elnevezést sokkal szélesebb körben alkalmazza. A pillangó viszont kizárólagosan egyetlen családot jelölhet, amit hazánkban csak négy faj képvisel, amelyek a forró égöv alatt élő csodálatos rokonaikhoz képest bár elegáns, mégis szerény megjelenésűek. (Forrás: Bálint Zsolt szakértő írása) A bélyegsorozat címletein fehér háttérben, névérték szerinti sorrendben látható a Duna ártereire jellemző Magyar színjátszólepke (Apatura metis), az erdős pusztáinkról már eltűnt Magyar sakktáblalepke (Melanargia suwarovius), a kertjeinkben megritkult Közönséges medvelepke (Arctia caja) és a tocsogós mezőségek környékén még gyakori Törpeszender (Proserpinus proserpina). A sorszámozott blokk keretrajzán és bélyegképén a pompázatos és láprétjeinken mindenütt előforduló Nagy tűzlepke (Lycaena dispar) sajátos grafikai ritmust alkotó, finomrajzolatú és eredeti színben pompázó példányai ismétlődnek. Az alkalmi boríték és bélyegző grafikáján szintén lepke motívumok ismétlődnek.