A Magyar Posta virágok tematikában két címletű alkalmi bélyegsorozatot bocsát ki. A bélyegképeken a buharai nőszirom (Iris bucharica) és a bazsarózsacserje (Paeonia suffruticosa) látható. A bélyeghez tartozó alkalmi borítékon a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben található vízimalom, míg az alkalmi bélyegzőn setétlő iszalag (Clematis fusca) stilizált rajza látható. A bélyegsorozat az MTA Ökológiai Kutatóközpont, Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót közreműködésével készült. Az újdonságot Berta Ágnes grafikusművész terve alapján az ANY Biztonsági Nyomda Nyrt. gyártotta. Augusztus 7-től kapható a készlet függvényében az első napi postákon, valamint a Filapostán, de megrendelhető a Magyar Posta internetes áruházából is. Buharai nőszirom (Iris bucharica) ● A 40 cm magasra növő, sárga és fehér virágú növény április-május hónapokban virágzik. Közép-Ázsiából származik. Téltűrő, a semleges vagy kissé meszes talajokat, illetve a napfényt kedveli. Csoportosan ültethető sziklakertbe, sziklapadka mélyedésébe. A tudományos név a görög mitológiából ered, az aranyszárnyú hírvivő és szivárvány istennő, Iris istennő után. Bazsarózsacserje (Paeonia suffruticosa) ● A kis termetű cserje május első felében nyíló virágainak színe a hófehértől a rózsaszín és a piros különböző árnyalatain keresztül a feketés bordóig terjed. Egyes fajták telt, mások félig telt vagy szimpla virágúak, ez utóbbiak sárga porzótömege is díszítő. Mélyrétegű, tápdús, laza talajt és védett, meleg, napos fekvést kíván. Kínában, ahol őshazája van, a virágok császárának tartják. MTA Ökológiai Kutatóközpont, Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót ● A vácrátóti kertről az első említés 1827-ből származik. 1871-ben Vigyázó Sándor birtokos vásárolta meg, aki a kastélykertet óriási költségek árán szentimentális tájképi kertté alakíttatta. Ennek stíluselemeit (tagolt felszín, tórendszer, mesterséges vízesés, tágas tisztások, nagy nyiladékok szélükön különleges színű vagy alakú fákkal stb.) és a múlt felé forduló, historizáló életérzést kifejező kerti építményeket (vízimalom, műrom, sziklaalagút) mindmáig láthatjuk. Az 1921-ben elhunyt Vigyázó Sándor vagyonát, könyvtárát, értékes műtárgygyűjteményét, kastélyait, városi palotáit, sok ezer kataszteri hold földjét a Magyar Tudományos Akadémiának (MTA) ajándékozta. A hosszú pereskedés alatt az értékes kert egyre pusztult. Az új tulajdonosok felszámolták az üvegházakat, lebontották a kastélyt, s helyette felépítették a ma is látható udvarházat. A kert felét kivágatták, hogy gyümölcsöst telepítsenek a helyébe. A második világháború borzasztó pusztítást hozott. Az ingatlan végül mégis az MTA birtokába került és itt alakult meg az MTA Botanikai Kutatóintézete 1952. január 1-jén. A kert fejlesztésének a fő szempontja az volt, hogy az új gyűjteménycsoportok összeállításakor is megőrizzék régi formáját. Rövid időn belül sikerült olyan állapotba hozni, hogy 1961. május 1-jén hivatalosan is megnyithatta kapuit a nagyközönség előtt. Azóta folyamatosak a fejlesztések. Új kutató- és műhelyépületek létesültek, az üvegházak és az épületek termálvizes fűtésrendszert kaptak, az öntözőrendszer nagy részét korszerűsítették, s a kerti építményeket is renoválták. Az ezredforduló óta pedig a látogatók tájékoztatására új térképek, ismertetőtáblák kerültek kihelyezésre és több tanséta ösvényt jelöltek ki. Megépültek a Berkenyeház és Karbonház kiállítóterek, az új pozsgás- és kaktusz- valamint orchidea-bromélia üvegházak. (Forrás: kertlap.hu; kolibrikerteszet.hu; wikipedia.org; botanikuskert.hu)