A Magyar Posta és a román ROMFILATELIA „Jeles zeneszerzők” elnevezéssel, közös kiadásban, 2006-ban alkalmi bélyegsorozatot bocsátott forgalomba. A kétcímletű sorozat bélyegképein – 125. születési évfordulójuk alkalmából – a két ország egy-egy jeles zeneszerzője, Bartók Béla és George Enescu látható. Bartók Béla (1881–1945) zeneszerző, zongoraművész és zenetudós, az MTA tagja. 1892-1896 között Erkel Lászlónál, a neves magyar operakomponista fiánál tanult Pozsonyban. 1899-ben nyert felvételt a Budapesti Zeneakadémiára. Zeneszerzői munkásságát Brahms zenei örökségének jegyében kezdte meg. Zeneszerzői pályáján az 1900-as évek eleje hozott döntő fordulatot, figyelme a népzenére irányult, és Kodály Zoltán segítségével megkezdte módszeres gyűjtőmunkáját. Az I. világháborút követő évtized sorozatos külföldi hangverseny-utak jegyében telt el. Előadóművészként és komponistaként is világszerte ismertté és megbecsültté vált. Folklorisztikai szempontból az 1920–30-as évek a már korábban összegyűjtött hatalmas népdalkincs tudományos feldolgozását, értékelését jelentették munkásságában. A II. világháború kitörését követően, 1940-ben feleségével együtt elhagyta Magyarországot és az Egyesült Államokban telepedett le. Amerikai évei állandó és egyre súlyosbodó betegeskedés és nélkülözés közepette teltek el. 64 éves korában New Yorkban halt meg. George Enescu (1881–1955) Liveni-ben született. Hétéves korában a bécsi konzervatóriumban tanult hegedülni. Ebben az időben került kapcsolatba Brahmssal, aki később mély hatást gyakorolt kompozícióira. 1894-ben a párizsi Conservatoire növendéke lett. Minden téren kitűnt ragyogó tehetségével. Első két zenekari művét (Poéme roumain és Phantaisie pastorale) az 1898–99-es évadban Párizsban mutatták be. Jelentős sikert aratott két Román rapszódiája 1906-ban. Az első világháború kitörése előtt hazatért és Bukarestben a Filharmonikusok karmestere lett. Tevékenyen részt vett a zenei életben, modern műveket tűzött műsorára, hegedűhangversenyeket adott és az Enescu-díj megalapításával előmozdította a fiatal román zeneszerzők támogatását. A háború befejezése után ismét Párizsba költözött, itt működött néhány évtizeden át mint hegedűművész, karmester és zeneszerző. A második világháborút egy Bukarest melletti földbirtokon töltötte. A negyvenes évek végén több ízben vendégszerepelt Amerikában. Párizsban halt meg hetvennégy éves korában. A sorozat bélyegképein a művészek portréja és munkásságukra jellemző tárgyak láthatók: a Bartók Bélát köszöntő bélyegképen a fonográf, a George Enescut köszöntő címleten pedig a hegedű. Mindkét címleten megtalálható az aláírásuk, az alnyomatot kottarészletek teszik érdekesebbé. Az alkalmi borítékot a zongora és a hegedű részlete díszíti, és ugyanezek a motívumok ismétlődnek az alkalmi bélyegző grafikáján is. A román és a magyar bélyegsorozatok együttes bemutatásának céljából reprezentatív kivitelezésű emléklap készült, melyen alkalmi bélyegzéssel szerepelnek az újdonságok. Az emléklap előlapján a két művész munkásságára jellemző hangszerek és egyéb tárgyakról készített grafikai montázs látható, a belső oldalakon a zongora és a hegedű képe található, alattuk kottavonalak húzódnak.