A Magyar Posta alkalmi bélyeg kibocsátásával emlékezik meg Szabó Magda írónő (1917-2007) születésének 100. évfordulójáról. A bélyeg Elekes Attila grafikusművész tervei szerint 200 000 példányban készült az ANY Biztonsági Nyomda Nyrt.-ben, 2017. október 5-től vásárolható meg az elsőnapi postákon és a Filapostán, továbbá megrendelhető a Magyar Posta internetes áruházán keresztül is. Debrecenben született és itt is tanult: 1935-ben érettségizett, majd a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát 1940-ben. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd három évig Hódmezővásárhelyen dolgozott, 1945 és 1949 között pedig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa volt. Az irodalom szinte minden területén kipróbálta tehetségét – indulásakor verseskötetekkel jelentkezett, később regényeivel vált híressé, s színpadi művei is sikereket arattak. 1949-ben, második verseskötetének (Vissza az emberig) megjelenése évében megkapta a Baumgarten-díjat, amit azonban azonnal visszavontak tőle, és állásából is elbocsátották. Hallgatásra ítélték, és majdnem egy évtizedig nem publikálhatott, az ebben az időszakban alkotott művei csak később jelenhettek meg. Ekkortól datálható áttérése a regényírásra. 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozzák meg számára a szélesebb körű ismertséget. 1959-től szabadfoglalkozású író. Sorra követik egymást művei, melyekben a lélektani regények hagyományait is hasznosítva formálja meg jellegzetes alakjait. Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970), valamint a Régimódi történet (1971), melyekből nemcsak az alkotásban szemléletét formáló gyermekkori hatásokról kaphatunk képet, hanem érzékletesen, kordokumentumként is hitelesen számol be a korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is. Gyermek- és ifjúsági regényei – Mondjátok meg Zsófikának (1958), Sziget-kék (1959), Tündér Lala (1965) – szintén minden korosztály számára érdekes és elgondolkodtató olvasmányul szolgálnak. Szabó Magda már életében szinte minden díjat megkapott, többek között 1978-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 2003-ban elnyerte a Femina francia irodalmi díjat Az ajtó (1987) című regényéért, az Európai Tudományos Akadémia, valamint a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt, továbbá megkapta Debrecen és Budapest városok díszpolgári címeit is. Már a 21. században, 2002-ben jelent meg másik nagyon ismert regénye, a Für Elise, ami szintén önéletrajzi vonatkozású mű: egy lány élettörténetét mutatja be a születésétől az érettségiig. A mai napig ő az egyik legtöbbet fordított magyar író, csak Az ajtót több mint negyven nyelvre fordították le, és 2015-ben felkerült a The New York Times tízes listájára, ahol az év legjobb könyveit gyűjtötték össze. Művei előkelő helyet biztosítanak számára a magyar és a világirodalmi emlékezetben. Források: www.konyves.blog.hu; www.olvasoterem.com; www.origo.hu; www.pim.hu, www.wikipedia.org