A Magyar Posta Zrt. alkalmi bélyeg kibocsátásával köszönti az Újpesti Torna Egylet alapításának 130. évfordulóját. A 400 Ft névértékű alkalmi bélyegen az UTE logoja látható. A bélyeghez tartozó borítékon az UTE olimpiai bajnokainak listája mellett, születésének centenáriuma alkalmából Zsengellér Gyula, az Újpest FC legendás labdarúgójának portréja is szerepel. A bélyeg Widerkomm Ervin grafikusművész terve alapján az ANY Biztonsági Nyomda Nyrt-ben készült. Június 19-től kapható a készlet függvényében az első napi postákon, valamint a Filapostán, de megrendelhető a Magyar Posta internetes áruházából is. Az Újpest TE, vagy teljes nevén Újpesti Torna Egylet hazánk harmadik legrégebbi, ma is fennálló sportegyesülete. Az akkoriban még Budapesten kívüli, 700 lakost számláló Újpest nagyközségben helyi polgárok alapították meg az egyesületet. Húsz lelkes ifjú 1885. június 16-án a piactéri iskola egyik tantermében mondta ki az Újpesti Torna Egylet megalakulását. A rövidesen csatlakozó tagok száma 78 lett. Ennyien fogadták el a klub jelszavát: Épség, Erő, Egyetértés; és egyúttal azt is, ami a későbbiekben a folytonosságot jelzi és jelképezi: legyen az UTE színe a lila-fehér. 1950. március 31-én a Belügyminisztérium sportegyesülete és az UTE egyesült, és megalakult a Dózsa SE (1957-től Újpesti Dózsa SC). A kiválóan dolgozó sportvezetők és edzők eredményességének köszönhetően egyre több szakosztály korosztályi tagozódással jött létre. A belügyi időszak alatt kiemelkedően jók voltak a technikai és anyagi lehetőségek. Az Újpest egészen az 1990-es évekig főszereplője volt a magyar sportnak. 1991-től újra UTE néven működik. Zsengellér Gyula (Cegléd, 1915. december 27. – Nicosia, 1999. március 29.) magyar válogatott labdarúgó, az Újpest FC legendás játékosa, aki a magyar nemzeti csapat 1938-as világbajnoki szereplésekor vált világszerte ismertté. Technikailag, taktikailag, játékintelligenciában és gólképességében kimagasló, kétlábas játékos, világszínvonalú csatár volt. 16 évesen mutatkozott be a Salgótarjáni TC együttesében, 1935-ben főiskolai világbajnok volt. 1936-ban kezdett az Újpestnél, ahol 11 évet töltött el. Négyszer volt magyar bajnok, ötször pedig a magyar bajnokság gólkirálya. 1938-ban világbajnoki ezüstérmes, 1939-ben KK győztes. Két alkalommal európai aranycipős. 1947-ben szerződött Olaszországba, az AS Romához. Az 1949-50-es szezonban az Anconánál játszott, aktív pályafutását a kolumbiai Deportivo Samariosnál fejezte be, 1953-ban. A magyar bajnokságban 325 meccset játszott 1935 és 1947 között, 387 bajnoki góljánál csak Szusza Ferenc és Schlosser Imre szerzett többet. Harminckilenc alkalommal volt válogatott, ezeken a mérkőzéseken összesen 32 gólt lőtt. Az IFFHS (International Federation of Football History & Statistics, magyarul: Nemzetközi Labdarúgás-történeti és -statisztikai Szövetség) szerint minden idők hetedik legsikeresebb első osztályú góllövője. Visszavonulása után – főképp Olaszországban és Cipruson – edzőként dolgozott, ami hosszú és rendkívül sikeres időszaknak bizonyult. 1954-ben a Pezoporikos Larnacával megnyerte a ciprusi első osztályt, 1976-ban pedig az APOEL FC-t irányítva a Ciprusi Kupát. 1958-ban felkérték a ciprusi válogatott vezetésére, ezt a posztot két évig töltötte be. (Forrás: ute1885.hu, wikipedia.org)