Az Európai Postaüzemeltetők Egyesülete (PostEurop) évente lehetőséget kínál tagjainak arra, hogy közös témakörben úgynevezett EUROPA bélyeget bocsássanak ki. Ezeket az újdonságokat szakmai zsűri, illetve a közönség is bélyegszépségverseny keretében értékeli. Az idei évben a kibocsátók a „népi hangszerek” témakört dolgozták fel. A Magyar Posta bélyegkisívén a Leskowszky Hangszergyűjtemény féltett kincsei közül egy doromb, egy gardon és egy tekerőlant került megörökítésre. A bélyegszépségversenyen a dorombot ábrázoló címlet vesz részt. A kisívből Baticz Barnabás grafikusművész tervei alapján 70.000 példány készült az ANY Biztonsági Nyomdában. A doromb az egyik legősibb hangszer a világon. Régebben varázsláshoz, gyógyításhoz, spirituális célokra használták, ma már szinte minden zenei stílusban lehet hallani a hangját. A játékos a keretet a fogához illeszti, majd a rezgőnyelvet kezével pengeti. A dallamot a száj mozgatásával alakítja. A magyar népzenében a moldvai csángóknál számít autentikusnak, ahol dallam- és ritmushangszerként egyaránt használatos. A gardon (ütőgardon) valószínűleg a világ egyetlen olyan húros hangszere, amin nem dallamot, hanem ritmust játszanak. Négy húr található rajta, melyből a három birkabélből sodortat ütővel ütik, a negyedik, vékonyabb, vagy más néven csípőhúrt pedig felcsippentik. A XVII. században Erdélyben jelent meg és vált a gyimesi csángó zene jellegzetes hangszerévé. A tekerőlant (tekerő, nyenyere) egy olyan húros hangszer, ahol a dallam- és kísérőhúrokat egy begyantázott kerék tartja folyamatos rezgésben. A játékos a dallamhúron billentyűk segítségével szólaltatja meg a melódiát. Európában a X. században jelent meg és számos helyen elterjedt. A magyar népzenében a XVI. századtól kezdve van jelen. Elsősorban az Alföld középső és déli részére jellemző.