A Magyar Posta alkalmi bélyegblokkot és kétcímletű bélyegsorozatot bocsát ki földtani kincseink témakörben. A bélyegblokkon a bükkábrányi késő miocén ősi mocsárciprusok, a sorozat címletein egy, babérfélékhez tartozó ipolytarnóci fosszília, illetve az óbudai korai oligocén növények láthatók, utóbbin kiemelten a Raskya vetusta lelet, amely a magyar paleobotanika jeles egyéniségének, Dr. Rásky Klára (1908-71) paleobotanikusnak állít emléket. A grafikai kompozíciók érdekessége, hogy a leleteket feltételezett eredeti környezetükben helyezte el Székely Kálmán tervezőművész. A blokkból 80.000, a sorozatból 200.000 példány készült a Pénzjegynyomdában. Június 8-tól kapható az elsőnapi postákon, valamint a Filapostán, de megrendelhető a Magyar Posta internetes áruházából is. A bükkábrányi ősi mocsárciprus erdő maradványait 2007 júliusában, 60 méteres mélységben találták a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bükkábrány melletti lignitbányában. A feltevések szerint a mocsárciprusok a késői miocén korban, mintegy 7–8 millió évvel ezelőtt alkothattak erdőt ezen a helyen a Pannon-tó északi partvidékén. Magasságuk elérhette a 30-40 métert. Pusztulásukhoz egy hirtelen homokvihar vagy iszaplavina vezethetett, amely mintegy 6 méteres magasságban elborította, így konzerválta törzsük alsó részét. Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület világhírű, Európa Diplomás miocén kori őslénytani lelőhely, egy 17 millió évvel ezelőtti vulkáni katasztrófa során betemetett „ősvilági Pompeii”. Tudományos vizsgálatai 1836-ban kezdődtek, 1944 óta védett. Legfontosabb ősmaradványai: cápafogakkal hintett tengerparti föveny, szubtrópusi erdő hatalmas, megkövesedett fái, növénylenyomatok, állatok lábnyomai, vulkáni tufa áradatában összesült maradványok. A korai oligocénben képződött Tardi Agyag Óbuda területén a téglaégetésre szánt agyag fejtése közben került napvilágra. A rétegekből számos és változatos, szubtrópusi tájra jellemző, kb. 30 millió éves ősnövény maradvány került elő, mely bizonyítja, hogy milyen gazdag és színes növényvilág volt valaha ezen a területen. Az alkalmi boríték Kováts Gyula (1815-73) paleobotanikusnak állít emléket, aki gyűjtéseivel, leíró és rendszerező munkájával a magyar ősnövénytani kutatásokat alapozta meg. Az „Erdőbényei ásatag virány” és a „Tállyai ásatag virány” című munkái 1856-ban kerültek publikálásra, és ezen munkái jelentik a magyar paleobotanika megszületését. A bélyegsorozat és a –blokk grafikája akvarell technikával készült és egyedi megfogalmazásban, a fikciót a valósággal keverve dolgozza fel a földtani kincsek témakörét. Egyes blokkok esetében elfogadható mértékű színeltérés tapasztalható a bíbor alapszín irányába. (Forrás: Manchester, S. R. & Hably, L. (1997): Revision of “Abelia” fruits from the Paleogene of Hungary, Czech Republic and England. Review of Palaeobotany and Palynology, 96: 231-240; Prof. Dr. habil. Hably Lilla (2008): 100 éve született Rásky Klára (Földtani Közlöny, 138/3; Rásky Klára (1943): Őskori növények Óbudán, A Természet 1943. 11. szám; nevezetesfak.hu; osmaradvanyok.hu; hu.wikipedia.org)